Dés László - Balázs Elemér quartet
Contemporary Gregorian
01. Te laudumus Domine
02. Tecum principium
03. Vidimus stellam
04. Constanzo festa: Lamentatio prima
05. O Virgo splendens
06. Thomas Stoltzer: Ave maris stella
07. Orlande de Lassus: Carmina chromatico

©2006
SONY - BMG

Közreműködnek 
Dés László - Balázs Elemér Quartet:
Dés László - szaxofon
Balázs József - zongora
Szandai Mátyás - bőgő
Balázs Elemér - dob

Voces4 Ensemble:
Hegyi Barnabás - kontratenor
Gyulai Csaba - tenor
Mizsei Zoltán - bariton
Demjén András - basszus  
Egy négytagú énekegyüttes, valamint egy szabad zenét játszó jazz-quartet két műfajból egy harmadikat hoz létre. Találkozik a középkor, a reneszánsz és a huszonegyedik század zenéje, és az előbbi inspirálja az utóbbit.

A vokális repertoár 7. századi egyszólamú gregorián énekektől, többszólamú középkori orgánumokon át, 16. századi reneszánsz motettákig terjed. A gregorián tételek mellett Perotinus, Stoltzer, Festa, Gibbons és Lassus művei hangzanak el, melyekre a jazz-quartet - mintegy folytatva azokat - szabad improvizációkkal reflektál, megőrizve az eredeti mű egyes elemeit (ritmika, hangnem, harmóniai váz, stb.).

Ez a jelen idejű szubjektív zenei asszociáció teszi kortársunkká a gregorián, illetve reneszánsz zeneműveket.


Te laudamus Domine
(transitorium- milánói ambrózián ének)
Egy 14.századi vatikáni kódexben maradt ránk ez a misekönyv átvitelét kísérő strófikus szerkezetű ének, melynek repetitív dallama bizánci, görög gyökereket sejtet. Szövege a mennyben trónoló Urat és Krisztust dícsőíti.

Tecum Principium
(psalmellus-milánói ambrózián ének)
Az ambrózián ének annak az archaikus, egyszólamú liturgikus énekrepertoárnak gyűjtőneve, mely Milánó városához köthető, s mely a mai napig megőrizte függetlenségét a más európai énekdialektusokat legkésőbb a 16.században egységesítő gregorián énektől. Nevét -hasonlóképpen a Nagy Szent Gergely pápáról elnevezett gregoriánhoz- Milánó 4.századi püspökéről, Szent Ambrusról kapta. A felhangzó tétel a karácsonyi éjféli mise olvasmányközi éneke. Szövege a 109. zsoltár harmadik verséből való, s megint csak az Úr jobbján dícsőségben trónoló Jézus képét festi elénk.

Vidimus stellam
(Magnus Liber Organi, 18.század)
Magnus Liber, azaz ?nagy könyv?: ezt a nevet viseli az a 12. század második felében, valamint a 13. század elején keletkezett gyűjtemény, mely a párizsi Notre Dame székesegyházban énekelt többszólamú, elsősorban organum névvel emlegetett repertoárt tartalmazza. E darabok legfőbb sajátsága, hogy míg az alsó szólamban, hosszú, elnyújtott hangokon egy gregorián ének (esetünkben a vízkereszti mise allelujájának) részlete hangzik fel, addig ehhez a többi (esetünkben kettő) szólam repetitive ritmusú díszes dallamokat énekel. Érdekes megemlíteni, hogy ez a hangzás a többszólamúság kialakulásakor jellemző, teljes mértékben improvizatív énekgyakorlatnak egy ?kései? lejegyzett változata. A szöveg a napkeleti bölcsek látogatását írja le.

Costanzo Festa (c1485-1545)
Lamentatio pirma (Feria quinta in caena Domini)
Festa több évtizeden át vezette a Cappella Sistina kórusát, s ebben az időben született a Lamentationes Hieremiae Prophetae címet viselő ciklus, mely Jeremiás próféta siralmaira íródott, mely szöveg a Húsvétot megelőző Szent Három Nap éjjeli virrasztásainak legmeghatározóbb részévé vált az évszakok során. A lemezen Festa sorozatának nyitánya és első verse hangzik fel: a próféta a lerombolt Jeruzsálemet, mint elárvult özvegyet siratja.

O virgo splendens
(Llibre vermell-kódex, 14. század)
A montserrati Mária-kegyhely templomában őrzik azt a könyvet, mely vörös bársonykötéséről kapta a ?Llibre vermell? nevet. A 14. századi katalán forrásban jó tucat egy-és többszólamú zarándokének maradt fönn, melyek korabeli előadásáról maga a kódex is említést tesz. Ezeket a kegyes énekeket a templomon kívül kell énekelni, mégpedig úgy, hogy azok hangjával ne zavarják a benn folyó istentiszteletet. A felhangzó háromszólamú kánon leginkább szövegében mutat zarándok-motívumokat: Máriát, mint a mennyei javak elnyerésében segédkező kegyes közbenjárót jeleníti meg.

Thomas Stoltzer (1481-1526)
Ave maris stella
A sziléziai születésű Stoltzer Habsburg Mária királyné kívánságára került fel férje, Nagy Lajos király budai udvarában, s lett a magyarországi reneszánsz utolsó zeneszerzője a mohácsi vész előtt. Sokáig úgy tartották, hogy Stoltzer menekülő királyával együtt fulladt a megáradt Csele-patakban, holott Stoltzer nem Mohácsnál, hanem egy németországi jeges folyóban lelte halálát. A felhangzó motetta a Mária-ünnepek himnuszának szövegére íródott, és Máriát, mint a tenger csillagát, s a menny boldog kapuját köszönti.

Orlande de Lassus (1532-1594)
Carmina chromatico (Prophetiae Silbyllarum)
Lassus feltehetően 1555 körül komponálta a tizenkét ókori jósnő Krisztus-jövendőléseit feldolgozó motetta-sorozatát. Minden bizonnyal az enigmatikus szövegek ihlették a szerzőt, hogy a reneszánsz alapvető modális zenéjétől eltérően, a mai fül számára is "frissen" csengő kromatikus harmonizációval szólaltassa meg a jövendöléseket. Az elhangzó darab az 1600-ban, csak Lassus halála után kiadott ciklus nyitó tétele: egyfajta "kromatikus-prológus".